Holystyc Harmony Center

 Holystyc

A holo szócska görög eredetű, jelentése: teljes, egész. A holisztika a világot teljes egésznek, annak különféle dolgait egymással összefüggésben lévőnek, dinamikusan együtt változónak, különválaszthatatlannak érzékeli és magyarázza.A holisztikus szemlélet szerint az egyes dolgokat, jelenségeket egymástól elválasztani, elkülöníteni nem lehet. Ha csak egyes dolgokat, részeket vizsgálunk, akkor óhatatlanul is téves következtetésre juthatunk. Nézzünk egy példát erre:

“A történet szerint egyszer több gyereknek a szemét kendővel bekötötték, majd behoztak egy elefántot. Az volt a feladat, hogy próbálják meg érzékelni a közelükben lévő ormányost. Az egyik gyerek az elefántormányába csimpaszkodott, a másik a fülét fogta, a harmadik a lábát ölelte át, a negyedik a bojtos farkába kapaszkodott, stb. Ezután az elefántot kivezették, a kendőt levették a gyerekekről, és megkérdezték őket:

- Mondjátok el, hogy milyen az elefánt?

- Izmos, hajlik jobbra balra, és néha karikába tekeredik – mondta az első, aki az ormányt fogta.

- Nem igaz! Az elefánt lapos és vékony, nagy kiterjedésű, és állandóan légörvényt csinál maga körül. – így a második, aki a fülét fogta.

- Ez sem igaz! Az elefánt nagy, merev és oszlopszerű. – válaszolta a harmadik, aki az elefánt lábát ölelte át.

- Egyikőtöknek sincs igaza! Az elefánt hosszú vékony és szőrpamacs van a végén – mondta a negyedik, amelyik az állat farkába kapaszkodott. És így ment tovább…A gyerekek nem tudtak megegyezni, hogy milyen is az elefánt…”

A holisztikus szemlélet hiányában könnyen hasonló hibába eshetünk. Tudnunk kell, hogy a dolgok, történések és jelenségek nem önmagukban valók, – noha háromdimenziós agyunk talán semmilyen /logikai vagy egyéb/ kapcsolatot nem talál más dolgokkal, jelenségekkel, történésekkel (erre mondja az átlag ember, hogy véletlenül így és így történt) – hanem esetleg évezredekkel ezelőttről induló folyamatról van szó, amely az én életembe a mai napon ilyen és ilyen hatással szólt bele. A létezésben nincs véletlenszerűség, vagy szerencse, (Einstein híres szavai szerint: „Isten nem játszik kockajátékot.”) hanem a törvények által megszabott kereteken belül történnek az események. Egy falevél sem eshet le véletlenül a fáról. Egyik esemény előidézője, vagy hátráltatója az utána következőnek, segíti vagy éppen gátolja annak létrejöttét. Mivel a világban minden dolognak, vagy történésnek oka van, (akár felismerjük azt, akár nem) éppen annak létjogosultsága van! Az „amint fent úgy lent” elv alapján minden jelenség része egy nálanál nagyobb egységnek, de ő is tárháza az őt felépítő jelenségeknek. Az átfogó holisztikus szemlélet hiányát jelzi az emberiség szintjén a globalizáció, az esőerdők kiirtása, a túlzásba vitt ipari termelés, a környezetszennyezés, a Föld_Anya kizsigerelése, stb. A tudományok terén – ahol leginkább szükség lenne a holisztikus nézőpontra – az átfogó szemlélet hiányát gombamód szaporodó résztudományok és a szakbarbárság térhódítása jelzi.

A holisztikus szemlélet hiánya átlagos emberi szinten a ”háromlábú szék elmélet” (a test, a lélek és a szellem egyensúlyának) figyelmen kívül hagyását jelenti. Ez azt eredményezi, hogy az adott személy úgy éli az életét, mint egy parafadugó a háborgó tengeren: általa ismeretlen erők – saját akaratát semmibe véve – lökik, taszigálják számára sokszor félelmetes és ismeretlen irányba, néha fájdalmas, néha boldog pillanatokat okozva, látszólagosan értelmes okok nélkül, valami meghatározatlan és homályos cél felé. Ez a személy a vele való történéseket a „sors” csapásainak tartja; szerinte az ő sorsa a legsanyarúbb a világon; és ezért a sanyarú sorsért mindenki más hibás csak ő nem… Ez az ember Oktalan, és céltalan (milyen beszédes is a nyelvünk!) Biztosan mindenki ismer a környezetében ilyen embert. (Esetleg magunkra ismerünk.) Az nem baj, ha magunkra ismerünk, hiszen mindenki élt már ilyen szemlélettel. A lényeg a változáson, a változtatási képessége, illetve a a holisztikus szemléletről való saját tapasztalat szerzésén van… Mindenkit bátorítok arra, hogy látókörét tágítsa, haladja meg tegnapi szemléletét, adja fel nyugodtan saját korlátaiból épített várát, hiszen ha elő mer bújni ebből a „szemléleti csigaházból”, ha le meri bontani a saját korlátait, akkor jutalmul az egész világot kapja, kaphatja…

Holisztikus szemléletűvé kell (ismét) válni. Azért ismét, mert egy-két évezreddel ezelőtt, de még néhány száz éve is a holisztikus szemléletet nem kellett külön tanítani, magyarázni, hiszen teljesen természetes és ezért szinte észrevétlen világszemlélet és közeg volt. (A természeti népeknek manapság is ilyen jellegű a világképük.) Létezik egy fogalom: a „polihisztor”, amely ezzel a szemléletmóddal élő embert jellemzi. A polihisztor nem sokféle tudomány tudója, nem tudászsák, nem lexikon, hanem az átlaghoz képest nagy intellektuális tudásának alapjairól képes az összefüggéseket felismerni, átfogó szemléletével a logikán túl, humanista módon szeretetben, az Isteni törvényekkel egységben működni. Természetesen az a tény, hogy az évezredek óta „jól működő” holisztikus szemlélet a 19. század végére (a materialista világkép térhódításával párhuzamosan) szinte elfelejtődött, ennek is létjogosultsága van. És éppen a holisztika adja meg a választ erre a kérdésre is. A Szellem involúciója során a kozmikus törvényekből fakadóan szükségszerű a Szellemi tudásra boruló Maya fátyla, mert csak úgy tapasztalhatjuk meg maradéktalanul az anyagi világ erőit, ha azt állítjuk tudatunk gyújtópontjába. Az anyagi világ káprázatában a holisztika nagyon távolinak és erőtlennek tűnik. Mint ahogyan nagyon távolinak és erőtlennek látszik a neoncsövekkel kivilágított alagút végén beszüremlő napfény is. De mint ahogy neonfény nem hasonlítható a tündöklő napfényhez, úgy az anyagvilág összes káprázata sem ér fel a Szellemi világok ragyogásával… A Vízöntő kornak éppen ez a jelentősége, hogy a tudat elé állított materialista szemlélet helyébe ismét a szellemieket állítsa.

A holisztikus szemlélet valami olyasmit jelent, hogy képesek vagyunk felismerni az okokat, képesek vagyunk felismerni tetteink, cselekedeteink hatásait. A holisztikus szemlélet azt jelenti, hogy képesek vagyunk beleilleszteni mostani állapotunkat, helyzetünket egy folytonosságba. Ez a folytonosság a legfelső szinten és a legalsó szinten is megvan, és működik. A folytonosság a régmúltból indul, és a jelenen keresztül a jövőbe tart.